Benkő László

Viharlovasok IV. - Porladó szövetség
Történelmi regény a kalandozások korából

Lazi Könyvkiadó 2015, Szeged

Kr. u. a 940-es éveket írjuk.

Egyre markánsabban érezhető a változás a Kárpát-medencében élő magyarság életében. Az Árpád fejedelem halálát követő, és a hatalom birtoklását célzó belső politikai torzsalkodások elmélyülnek, változások formálják át a törzsek életét, vészes politikai és gazdasági megosztottság veszélyezteti a rendet.

Jelentős különbségek mutatkoznak a nyugati hadjáratok előnyeit leginkább élvező dunántúli, és a jóval kedvezőtlenebb körülmények között élő keleti törzsek, törzsmaradványok és nemzetségek között. A gazdagság és szegénység, a lehetőség vagy annak elmaradása antagonisztikus ellentéteket szül.

Zolta halálát riválisa, a szintúgy Árpád-házi Fajsz megpróbálja a maga javára fordítani. Új szövetségek köttetnek, és színre lép a fiatal Taksony, korát meghazudtoló bölcsességgel és határozottsággal. Ennek ellenére mégis fellángol a belháború. Vajon képes lesz-e valaki megfékezni a vérgőzös testvérharcot?

Mindeközben a magyarok főbírája, Bulcsú főhorka okos diplomáciával Bizánc felé törekszik, s immár megkeresztelkedve saját politikáját igyekszik érvényre juttatni.

Fenyegető közelségbe kerül egy sorsfordító csata, amely végleg megváltoztatja majd a kárpát-medencei magyarság életét.

A kötet A Táltos fia, A Vér törvénye és az Aranyasszony című kötetek folytatása.

„… MEGELEVENEDNEK AZ EGYKORVOLT ESEMÉNYEK…”
(ekultura.hu)

A Könyvhétre jelent meg Benkő Lászlónak, napjaink egyik legnépszerűbb történelmiregény-szerzőjének legújabb könyve, a Porladó szövetség. Ezzel a Viharlovasok című, 2012-ben megindult sorozat elérkezett negyedik kötetéhez, az olvasók pedig még többet tudhatnak meg a magyar történelemnek arról a hihetetlenül izgalmas, ám alig-alig ismert korszakáról, amelyet leegyszerűsítve kalandozások korának szokás nevezni a tankönyvekben.
A vaskos és olvasmányos regény elődeihez hasonlóan egy újabb évtized történetét mondja el, hiszen 942 és 949 között játszódik. Lapjain főleg a magyarok szállásterületein, a mai Magyarország területén kalandozhatunk, de a történet kitekint a magyarok „külföldi” szövetségeseinek és ellenségeinek világára is. Miközben a törzsek torzsalkodnak, az emberek letelepülnek, s élik hagyományokkal, titkokkal és munkával teli életüket, időben folyamatosan közeledünk a nagy határkőhöz, a 955-ös évhez, amikor az augsburgi csatavesztés mindörökre véget vet majd a nyugat felé vezetett törzsi hadjáratoknak. Mi, olvasók már tudjuk, a könyv szereplői, történelmi alakok és a szerző megalkotta főhősök azonban még csak nem is sejtik, miféle választások sorozatára kényszerül majd nemsokára a magyarság.
Így is van azonban előttük épp elég feladat. A kötet elején komoly kérdésre kell választ keresnie a magyarok vezetőinek. Vajon kit fogadnak el inkább (nagy)fejedelmüknek? Mi lesz a következménye Zolta és Fajsz fejedelem ellentétének? S milyen szerep vár az ifjú Taksonyra, aki Fajsznak akár az unokája is lehetne: ám úgy tűnik, gyökeresen másképp képzeli el a magyarság jövőjét, mint az idősebb rokon? Lehetséges, hogy mégsem volt helyes némely vezetők részéről a bizánci kereszténység felvétele? Tényleg államot kellene alapítania a magyarságnak, ahogy a bolgárok, déli szomszédaik is megtették? Miközben olyan szereplőket ismerhetünk meg közelebbről is, mint Lél és Bulcsú, intrikák, tárgyalások és harci jelenetek közepette elevenednek meg előttünk a 10. századi magyar fejedelemség mindennapjai.
S mindezt kíséri egy több szálon futó másik eseménysor: a nádasba kitett, elemészteni akart kisfiú, Buga (a későbbi Örs), démonok bántotta, lelki beteg leányanyja, Hajna, jóságos pártfogói, s legfőképpen a csodálatos vitéz, Csöged története, aki számára mindenkinél fontosabb a kis Örs, s aki a regény folyamán többet áldoz fel az előző kötetből már megismert, titokzatos és bölcs Aranyasszonyért, mint az életét…
Benkő László ismét ízes nyelven, páratlan és szórakoztató részletességgel, s szakszerű pontossággal rekonstruálja és rajzolja meg a kalandozó magyarok életét és a korabeli történelmi események hátterét. Ennél azonban sokat többet is tesz: hiszen könyve lapjain szinte megelevenednek az egykorvolt események, s egy remekül fényképezett, csodás zenével kísért nagy, epikus film megtekintéséhez hasonlóan szemlélhetjük és élvezhetjük végig a mozgósító erejű történetet.
Amelyről egyébként már lehet tudni, hogy az ötkötetesre tervezett Viharlovasok utolsó előtti kötete. Remélem, hogy jövő ilyenkor a nagy arányossággal megtervezett pentalógia méltó befejezése is napvilágot lát majd, s így végre lesz majd egy olyan regényciklus a magyar irodalomban, amely láttató erővel foglalja össze a 10. századi magyarok szinte ismeretlen történelmét.

Baranyi Katalin
2015. július 31.