Dsida Jenő Út a Kálváriára
Lazi Könyvkiadó 2004, Szeged
Szerkesztő: Hunyadi Csaba ,,Erdélyben történelmi sorsvállalás a költészet, a magyar költőnek egyszersmind hitvallónak is kell lennie. Dsida Jenő rövid életét végigkísérte a megváltás hite és drámája, az a bizonyosság, hogy zaklató kérdéseire a létnek egy magasabb rendjében kaphat majd választ. A keresztény költő igazi hangja azokban a vallásos verseiben szólal meg, amelyek a megváltást keresik, a megváltás művében kívánnak személyes részt vállalni. Dsida az »imitatio Christi« drámaiságát ismeri fel, azt a szenvedést és megaláztatást, amely végül a megváltáshoz vezet. Ő maga is át akarja élni ezt a drámát, meg akar vele küzdeni. Számos versében ezért a krisztusi szenvedéstörténet személyes értelmezést kap, a költő sokszor a magára maradt, szenvedő Krisztus helyébe képzeli magát, a krisztusi áldozattal azonosul. Saját áldozatvállalásának, küldetésének végső értelmét a krisztusi áldozat természetfeletti rendjében találja meg, s ezáltal osztozik a megváltás drámai misztériumában."
Könyvajánló
Valami eltörött
Az őszi alkony mély, parázna vággyal simul a hegy fölé,
Beteg szélben liheg A hamvadó nap parazsára.
Sok vén, esőlocsolta háznak Falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek Döcögve fáznak.
Szemek futnak a hideg holdig. Egy kisfiú a szívét fogja,
A toronyra néz, a levegőbe: Úgy fél, hogy összeomlik.
Senki nem tudja, hogy mit veszített, De a sétatéren, a híd alatt,
Az ágyban, a csókban, a zsebében valamit mindenki kutat.
Valahol valami eltörött, Valahol valami nincsen rendjén.
Künn a határban Kain zokog a holt Ábel fölött.
Ez a hang egy Dsida Jenő nevű angyal citeráján hangzott fel a 1928 után, de csak 1938-ig, Kolozsvár és József Attila közt egy mai kocsmában, az éghez közel, de Istentől még mindig elég távol. Vallásos verseinek gyűjteményét kiadta a Lazi Kiadó Út a Kálváriára címmel. /Lazi Kiadó, Szeged, 2004/
Dsida Jenő
Dsida Jenő/1907-1938/, sírja Kolozsvárott van, a Házsongárdi temetőben. Erdélyi költő, újságíró, szerkesztő. Első verseskötete Kolozsvárott jelent meg 1928-ban, Leselkedő magány címmel 1933-ban tette közzé második kötetét, mely a Nagycsütörtök címet viselte. Ezt zárta le rövid időre szabott élete után posztumusz verseskötete 1938-as kiadása Angyalok citeráján. Dolgozott a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon, az Erdélyi Lapok, a Keleti Újság munkatársaként. Tagja volt a Helikon Írók Magyar Munkaközösségének, az Erdélyi Katolikus Akadémiának, a román PEN Club magyar tagozatának főtitkára. Ő volt kora egyik legkifinomultabb, leghajlékonyabb verstechnikájával bíró lírikusa. Margócsy tanár úr ehhez biztos adna kiegészítést, mint a regionális magyar irodalom kiválóságáról. Dsida Jenő nevét nem hallottam a főiskola és az egyetem magyar szakán sem. Néha elfelejtjük a rendszerváltás irodalmi következményeit, hisz az mindenképp vitathatatlan, hogy Wass Albert, Márai Sándor neve 1989 után lett széleskörűen ismert, még akkor is, ha az egyes alkotók tényleges értékeiről a népszerűsítők gyökeresen és annál vitathatóbban eltérő nézeteket vallanak. Nekem személy szerint kedves, hogy egy méltatlanul keveset emlegetett erdélyi költőt egy vidéki magyar kiadó ad ki, s a hölderlini, claudeli, heideggeri, de néhol Adyra is hasonlító vallásos költészetet szélesebb körben is megismerheti a lélekben is magyar olvasó, bár Dsida verseit a Világ legszebb magyar szerelmes versei c. antológiában is megtaláljuk. Rapcsányi László mondja Jeruzsálemről szóló könyvében, hogy a szent város óvárosi részében egy konkrét hely volt a szűk kis köz, melyen egy megrakott teve valóban nem fért volna el, tehát a Krisztus által emlegetett tű-foka nemcsak metaforikus, de valóságos hely volt, frivolul - helyrajzi számmal, de Dsida verseit olvasva most a Kálváriára vezető utat is éppoly valóságosnak érzem, olyan valóságosnak, mint azt, hogy Dávid a Holdban hegedül.
Kerekes Tamás
www.transycan.net/cafe www.terasz.hu relatio.ro www.vajdasagportal.com/portal |