Arisztotelész

Poétika

Lazi Könyvkiadó 2004, Szeged

Fordító: Sarkady János

Arisztotelész műfajelmélete a mai napig az irodalomesztétika és a drámaelmélet egyik fő inspirálója. Műve fennmaradt részeiben a szer­ző az an­tik poétikai reflexiók egyik központi kategóriájából, a mimézisből indul ki. Míg Platón inkább filozófiai kategóriaként használta, Arisztote­lész már esz­té­ti­kai terminusként alkalmazza a minden művészeti ág közös jegyét, az utánzást, a hasonlítást. Szerinte a mimetikus tevékenység fő felada­ta a lel­ki történések felidézése. Munkájában kivált a tragédia és az eposz kérdésköreivel (eredetével, alkotóelemeivel, szerkezetével, tárgyá­val stb.) fog­lal­ko­zik, bár fontos irodalomelméleti evidenciák megalapozását is elvégzi, amikor a nyelvi kifejezésmódról, a költői nyelvről fejti ki nézeteit. Az an­tik gon­dolkodó műve olyan egyetemes értékű alkotás, amelynek minden házi- és közkönyvtárban megtalálhatónak kell lennie.