Dosztojevszkij, Fjodor Mihailovics

Feljegyzések az egérlyukból

Lazi Könyvkiadó 2001, Szeged

Fordító: Makai Imre

A kötet a nagy orosz író két kisregényét tartalmazza. Mindkettő napjainkban válik újra igazán időszerűvé, mindkettő újfajta, modern életérzés csíráit hordozza, s az író mindkettőben a tudatvilág feltérképezését szolgáló belső monológ technikájával él.

A Feljegyzések az egérlyukból talán az író művészi szempontból legtökéletesebb, legérettebb alkotása. ,,Odúlakó" hőse rendkívül érdekes figura, aki felismerve a környező világ zűrzavarát, a társadalom fonákságait, feljogosítva érzi magát a hitványságra, hiszen csak azt adja vissza, amit az élettől kapott. Az író azonban nem azonosítja magát odúlakó hősével, s ha szánja is őt, nem fogadja el az egyént az egész világgal szembeállító, abszurd filozófiáját.

Dosztojevszkij saját felfogása utolsó művében, az Egy nevetséges ember álmában bontakozik ki a legplasztikusabban. E művének hőse szintén "odúlakó" figura, egy minden erkölcsi norma iránt közönyössé vált ember. Neki azonban megadatik, hogy egy misztikus élmény során, egy másik bolygón ismét lássa az emberiség csodálatos aranykorát, amikor az emberek harmonikus boldogságban éltek, beszélgettek a fákkal, állatokkal, csillagokkal, és ösztönösen érezték a kapcsolatot önmaguk élete és a világmindenség között.

Ez a szépséges látomás azonban szertefoszlik, mert éppen az odakerülő idegen rontja meg a bolygó lakóit. Ám ő hivatott arra is, hogy megtisztulva, megigazulva, prófétaként hirdesse az aranykor újabb eljövetelét. Ez a szépséges utópia tehát Dosztojevszkij utolsó üzenete. Noha kevés alkotó van a világirodalomban, aki műveiben annyi tragikus emberi sorsot vetítene elénk, mint éppen ő, művészetének és gondolatvilágának humanizmusa, sőt végső optimizmusa mégsem vitatható.