Austen, Jane

Emma

Lazi Könyvkiadó 2017, Szeged

Fordító: Csanak Dóra

„Emma Woodhouse igazán mindent megkapott az élettől, ami szép és jó: csinos volt, eszes, gazdag, derűs természetű; már huszonegyedik évében járt, de komolyabb baj vagy bánat még sosem érte.”
E sorokkal kezdődik a jellegzetes Austen-hősnők közé méltán felsorakozó Emma regénye; s az említett számos jó tulajdonság, kedvező adottság ellenére bizony vele is végigjáratja az írónő a csalódások, kisebb-nagyobb bánatok, tanulságok iskoláját.
Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik a maguk derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életét, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz. De a szereplők újszerű érzékenységén, társadalmi komédiájuk apró mozzanatain mégis érezni, hogy a világ épp változófélben van körülöttük.

Könyvajánló

Highbury kisvárosnak is beillő falujában él Emma Woodhouse, betegeskedő (bár inkább csak mindenért túlzottan aggódó) édesapjával. A huszonegy éves lány a megfelelő nevelésnek köszönhetően úrinővé serdült az évek folyamán, olyan gondos kezek irányítása alatt, mint: Mrs. Weston, aki eleinte nevelőnői feladatokat látott el, majd Emma legjobb barátnője lett, valamint Mr. Kinghtley, aki eleinte a Woodhouse család barátja, később sógora lett Emmának.

A fiatal hölgy pedig arra adta a fejét, hogy szép csendben összeboronálja a környezetében élő urakat és hölgyeket - a saját elgondolása szerint. Ez az első esetben sikerül is neki, de második próbálkozását már nem kíséri szerencse.

Ekkor kezd lassan ráébredni arra, hogy nem minden úgy történik, vagy nem mindennek ugyanaz van a hátterében, amit ő szeretne vagy ő gondol. Ezek okozzák életében az első keservesebb csalódásokat.

Azonban a balsiker sem szegi kedvét. Igaz, hogy a nyilvánosság előtt felhagy a "jótékony kerítéssel", de nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy az alacsonyabb sorból származó barátnőjét, Harrietet összeboronálja a szerinte megfelelő emberrel.

Ahogyan megszokhattuk, Jane Austen nőknek adja a főszerepet. Itt sincs másképp. Emma, a fiatal vidéki leányzó körül forognak az események. Emma szép lány, ráadásul okos, művelt és intelligens. Azért hibái is vannak: néha túl hamar ítél, mindig valamilyen krízishelyzet okoz csak változást gondolkodásmódjában.

Mivel fiatal, meglehetősen tapasztalatlan, így hiába a kiváló nevelés, az ehhez párosítható bölcsességnek híján van. Társadalmi pozíciójából adódóan néha gőgös és lenézően bánik, beszél az alsóbb osztályokba tartozókkal / tartozókról.

Ha már a megszokásoknál tartunk, Austen ismét a gyönyörűséges angol vidékre kalauzol el bennünket regényében. Az itt élő emberek mindennapjait tárja elénk, akik leginkább szűkebb pátriárkájukkal foglalkoznak, és hidegen hagyják őket a nagyvilág eseményei, de még hazájuk történései sincsenek különösebb hatással rájuk.

No, persze leginkább azért, mert Austen egyáltalán nem foglalkozik ilyesmivel a regényben. Ezáltal mintha egy üvegházban élő embercsoportot ismerhetnénk meg. Bár vannak külső kapcsolatok, de ezeknek sem az a feladata, hogy a külvilág híreit behozzák ebbe a kis közösségbe, ezeket a szereplőket leginkább a "beilleszkedés az üvegházba" motiválja.

Összességében az Austinra jellemző, romantikus angol lányregénnyel állunk szemben, amely ha nem is dobott fel annyira, mint a Büszkeség és balítélet, a stílus szeretőinek kihagyhatatlan olvasmány.

www.ekultura.hu