Wharton, Edith

A vigasság háza

Lazi Könyvkiadó 2008, Szeged

Fordító: Kiss Mariann

A regény főhőse, Lily Bart egy csődbe ment nagypolgári család éteri szépségű ifjú leánya választás elé kerül: hallgasson-e a szíve parancsára, vagy a belénevelt értékrendnek engedelmeskedjen: azaz szabadon, szerelemből kössön-e házasságot, vagy a csillogó életet, az anyagi biztonságot válassza, visszakapaszkodva ezzel az úri körökbe. Miközben igyekszik megfelelni az elvárásoknak, a szépségét irigylők intrikái mégis egyre lejjebb sodorják a társadalmi ranglétrán. Nyiladozó öntudata végül képtelenné teszi a megalkuvásra…

Szerelem, társadalmi elvárások, tragédiák klasszikus hármasa a regény, Edith Wharton azonban nem elégszik meg ezzel. Máig modernnek ható szatírát ír, amelynek alapján nem véletlenül emlegetik őt Henry James női párjának.

Egy átmeneti korszak tablóját festi meg, amelyben New York tradicionális nagypolgári családjai és a betelepülő újgazdagok élik egymás mellett fényűző életüket. Világuk azonban csak látszólag békés, mindennapjaik mélyén pusztító ellentétek feszülnek. Mindkét rétegnek van ugyanis valamije, amelyre a másik áhítozik. A gyökértelen, hagyományok nélküli betelepülők összetőzsdézett vagyonukkal követelnek bebocsátást az elit társasági életébe. A polgárcsaládok utolsó sarjai pedig egyre nagyobb irigységgel szemlélik az újgazdagok ügyeskedéseit, társadalmi emelkedését, s azt a valamit, amely immár megmásíthatatlanul az övék: a fényűző jövőt.

A drámai végkifejlethez hagyomány és újszerűség, elszegényedés és vagyonosodás, érzelmi és észérvek ellentéte vezet el, amelyet a Prédikátorok könyve így fogalmaz meg: „A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.”

Ajánló

Egy lány, aki gazdagságba született, és egész gyermekkorában hozzászokott a jóléthez, apja csődbemenetelével és halálával még fiatalon megismeri az élet komorabb oldalát is: hitelekből próbálja fenntartani a látszatot, ami egyre nehezebben sikerül, ezért egyre lejjebb és lejjebb süllyed.

A szegénységet nem tudja elviselni, a megszokott világ kapcsán partikra jár, költekezik, kártyázik, még jótékonykodik is. Így kerül különböző emberek társaságába, akik becsületességét és erkölcsösségét ki- és felhasználják.

Egy véletlen találkozással megpecsételődik a sorsa, hiszen ha nem lenne szerelmes, akkor a fényűző jövőt választva hozzámenne a gazdag udvarlók egyikéhez, visszakapaszkodva ezzel az úri társaságba. A szíve azonban nem engedi.

Sodródik csak az élettel, napról napra próbálja fenntartani a látszatot, de nem érzi jól magát. Selden újra és újra felbukkan az életében, és mindannyiszor érzi azt a bizonyos szívdobogást, mely rabul ejtette.

A mű végén a lánynak sikerül a nagynénje által ráhagyott szegényes örökségből rendeznie adósságait, de miután megírta az utolsó csekket is, megemelve altató adagját örök álomba merül.

Edith Wharton az olvasóra bízza, hogy elhiggye, csupán a véletlen műve a túladagolás, vagy lehet, hogy Lily Bartnak elege lett a szegénységből és az ezzel járó örökös küszködésből, a reménytelennek tűnő szerelemből…

A regény drámai végkifejletét csak tovább fokozza, hogy Selden is tisztába jön az érzelmeivel, és ennek tudatában rohan Lilyhez, de már későn érkezik, hogy szóban is elmondhassa, amit mindketten tudnak. Soha nem mondták ki egymásnak, amit igazán éreztek, és a fiú is már csak akkor, amikor a lány már nem hallhatja... De vajon ha ki is mondják, beteljesülhetett volna a szerelmük?

A festői szépségű Lily Bart életét bemutató regény nemcsak egy ifjú leány szerelmi vívódása, hanem a kor társadalmi megfelelésének, az elit társaságból való kikerülésnek, és az oda visszakerülésnek nagyszerű bemutatása, melyben New York régi polgári családjai és az elit társaságba újonnan bekerült, hirtelen meggazdagodott családok vívják mindennapi harcukat.

Barabási Katalin

2009. július 26.

http://www.ekultura.hu:80/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2009-07-26/edith-wharton-a-vigassag-haza