Tagore, Rabindranath

A folyóhoz vezető lépcsők

Lazi Könyvkiadó 2000, Szeged

Fordító: Karig Sára - Sármay Márton

1913-ban Európában meglepetéssel vették tudomásul, hogy az irodalmi Nobel-díjat egy akkor még alig ismert indiai író, költő nyerte. Röviddel utána szárnyra kapta a hír, s a kiadók egymással versenyezve jelentették meg műveit. A sokat szenvedett nép prófétaként üdvözölte a békét és szeretetet hirdető költőt.
E kötet Tagore elbeszéléseit tartalmazza. A bengáli irodalomban tulajdonképpen ő honosította meg az elbeszélés műfaját.
,,Szépség mindenütt van, tehát minden alkalmas arra, hogy örüljünk neki" - vallotta Tagore, és valóban, az emberi lélek és a természet csaknem valamennyi rezzenését írásainak virágkoszorújába fonta. Elbeszéléseiben nemcsak az indiai tájat, a távoli, titokzatos emberek sorsát ismerjük meg, hanem az író humanista felfogását is, amellyel a kasztok, a hiedelmek, az előítéletek, a babonák - minden sötétség, a haladás valamennyi akadálya ellen küzd. Írásait az emberszeretet, a békesség, a szelídség és a magasabb rendű eszmények keresésének szelleme hatja át, melynek filozófiáját az író a hagyományos hindu panteizmusból és buddhizmusból merítette.