Ambrus Péter

A Dzsumbuj
Egy telep élete

Lazi Könyvkiadó 2000, Szeged

E különös szociográfia színhelye egy, ma már csak maradványaiban létező telep, Budapest kilencedik kerületében. 1937-ben épült az a három ház, amely a Dzsumbuj néven vált ismertté, egyben a társadalom más rétegei által kiközösítetté, lenézetté. Ennek oka a telepen élők egzisztenciális bizonytalansága, amely már a környék polgárosult lakóinak megállapodottságát is veszélyeztette.
A telep hihetetlen túlzsúfoltsága, szoba-konyhás lakásrendszere egy sajátos, ,,nyitott" létformát eredményezett. Az ide települt és telepített hatalmas és heterogén közeg a környéket szabályszerűen sokkolta, a kívülállókat teljes mértékben kiközösítette és egy áthághatatlan viselkedés- és magatartásformát alakított ki. Az ötvenes évektől az új településstruktúrához adaptált telepi életforma jött létre, ám az őslakó ,,dzsumbujisták" most is bűnbak-csoportként éltek a környék társadalmi és magánéleti tudatában. Ami persze nem volt alaptalan, hiszen a lakások szerkezeti felépítése csak a közös nyilvánosságot tette lehetővé, ami törvényszerűen oly nyílt és brutális volt, hogy a magánéletnek semmi tere sem maradt. A telepet összetartó erő kettős - egyrészt a külső kényszer, s az általa kialakult gettó-tudat, másrészt a később ide költözőket az új honfoglalás reménye élteti. Ugyanakkor a szegény életforma legnegatívabb elemei gátlás nélkül törnek fel. Idénymunka, alkalmi munka, esetleg segédmunka nyújtja a létfenntartás szűkös lehetőségeit. Információéhség és teátrális viselkedésmód jellemzi az itt lakókat. A stabilitás hiánya egy sajátos telepi rokonságláncolatot hoz létre, amely részben enyhíti, részben erősíti a csak társas életformában elképzelhető lét konfliktusait. Súlyos gond e közösség életformájában az alkoholfogyasztás, ami átcsap permanens szociális ivásba, majd alkoholfüggőségű kultúrába, amely törvényszerűen visszahat a családok anyagi helyzetére, szétzilálja az emberi és telepi viszonyokat.
Ambrus Péter munkája átfogó képet ad a szegénységről, tárgyán messze túlmutató tanulságokat közöl, és a mélyinterjúkból idézett szövegrészletek, az esettanulmányok, a számszerűsíthető következtetések, általánosítások mellett döbbenetes egyéni sorsokat villant fel.