Dsida Jenő

Út a Kálváriára

Lazi Könyvkiadó 2004, Szeged

Szerkesztő: Hunyadi Csaba

,,Er­dély­ben tör­té­nel­mi sors­vál­la­lás a köl­té­szet, a ma­gyar köl­tő­nek egy­szers­mind hit­val­ló­nak is kell len­ni­e. D­si­da Je­nő rö­vid é­le­tét vé­gig­kí­sér­te a meg­vál­tás hi­te és d­rá­má­ja, az a bi­zo­nyos­ság, hogy zak­la­tó kér­dé­se­i­re a lét­nek egy ma­ga­sabb rend­jé­ben kap­hat majd vá­laszt.
A ke­resz­tény köl­tő i­ga­zi hang­ja a­zok­ban a val­lá­sos ver­se­i­ben szó­lal meg, a­me­lyek a meg­vál­tást ke­re­sik, a meg­vál­tás mű­vé­ben kí­ván­nak sze­mé­lyes részt vál­lal­ni. D­si­da az »i­mi­ta­ti­o Chris­ti« d­rá­ma­i­sá­gát is­me­ri fel­, az­t a szen­ve­dést és meg­a­láz­ta­tást, a­mely vé­gül a meg­vál­tás­hoz ve­zet. Ő ma­ga is át a­kar­ja él­ni ez­t a d­rá­mát, meg a­kar ve­le küz­de­ni. Szá­mos ver­sé­ben e­zért a k­risz­tu­si szen­ve­dés­tör­té­net sze­mé­lyes ér­tel­me­zést kap, a köl­tő sok­szor a ma­gá­ra ma­radt, szen­ve­dő K­risz­tus he­lyé­be kép­ze­li ma­gát, a k­risz­tu­si ál­do­zat­tal a­zo­no­sul.
Sa­ját ál­do­zat­vál­la­lá­sá­nak, kül­de­té­sé­nek vég­ső ér­tel­mét a k­risz­tu­si ál­do­zat ter­mé­szet­fe­let­ti rend­jé­ben ta­lál­ja meg, s e­z­ál­tal osz­to­zik a meg­vál­tás d­rá­ma­i misz­té­ri­u­má­ban."

Köny­va­ján­ló

Va­la­mi el­tö­rött

Az ő­szi al­kony mély, pa­ráz­na vággyal si­mul a hegy fö­lé,

Be­teg szél­ben li­heg A ham­va­dó nap pa­ra­zsá­ra.

Sok vén, e­ső­lo­csol­ta ház­nak Fa­lán ri­kolt a nyo­mor-p­la­kát.

Au­tó­bu­szo­kon véz­na em­be­rek Dö­cög­ve fáz­nak.

Sze­mek fut­nak a hi­deg hol­dig. Egy kis­fi­ú a szí­vét fog­ja,

A to­rony­ra néz, a le­ve­gő­be: Úgy fél­, hogy össze­om­lik.

Sen­ki nem tud­ja, hogy mit ve­szí­tett, De a sé­ta­té­ren, a híd a­latt,

Az ágy­ban, a csók­ban, a zse­bé­ben va­la­mit min­den­ki ku­tat.

Va­la­hol va­la­mi el­tö­rött, Va­la­hol va­la­mi nin­csen rend­jén.

Künn a ha­tár­ban Ka­in zo­kog a holt Á­bel fö­lött.

Ez a hang egy D­si­da Je­nő ne­vű an­gyal ci­te­rá­ján hang­zott fel a 1928 u­tán, de csak 1938-ig, Ko­lozs­vár és Jó­zsef At­ti­la közt egy ma­i kocs­má­ban, az ég­hez kö­zel, de Is­ten­től még min­dig e­lég tá­vol. Val­lá­sos ver­se­i­nek gyűj­te­mé­nyét ki­ad­ta a La­zi Ki­a­dó Út a Kál­vá­ri­á­ra cím­mel. /­La­zi Ki­a­dó, Sze­ged, 2004/

D­si­da Je­nő

D­si­da Je­nő/1907-1938/, sír­ja Ko­lozs­vá­rott van, a Há­zson­gár­di te­me­tő­ben. Er­dé­lyi köl­tő, új­ság­í­ró, szer­kesz­tő. El­ső ver­ses­kö­te­te Ko­lozs­vá­rott je­lent meg 1928-­ban, Le­sel­ke­dő ma­gány cím­mel 1933-­ban tet­te köz­zé má­so­dik kö­te­tét, mely a Nagy­csü­tör­tök cí­met vi­sel­te.
Ez­t zár­ta le rö­vid i­dő­re sza­bott é­le­te u­tán posz­tu­musz ver­ses­kö­te­te 1938-as ki­a­dá­sa An­gya­lok ci­te­rá­ján. Dol­go­zott a Pász­tor­tűz, az Er­dé­lyi He­li­kon, az Er­dé­lyi La­pok, a Ke­le­ti Új­ság mun­ka­tár­sa­ként.
Tag­ja volt a He­li­kon Í­rók Ma­gyar Mun­ka­kö­zös­sé­gé­nek, az Er­dé­lyi Ka­to­li­kus A­ka­dé­mi­á­nak, a ro­mán PEN C­lub ma­gyar ta­go­za­tá­nak fő­tit­ká­ra. Ő volt ko­ra e­gyik leg­ki­fi­no­mul­tabb, leg­haj­lé­ko­nyabb vers­tech­ni­ká­já­val bí­ró lí­ri­ku­sa.
Mar­gó­csy ta­nár úr eh­hez biz­tos ad­na ki­e­gé­szí­tést, mint a re­gi­o­ná­lis ma­gyar i­ro­da­lom ki­vá­ló­sá­gá­ról. D­si­da Je­nő ne­vét nem hal­lot­tam a fő­is­ko­la és az e­gye­tem ma­gyar sza­kán sem. Né­ha el­fe­lejt­jük a rend­szer­vál­tás i­ro­dal­mi kö­vet­kez­mé­nye­it, hisz az min­den­képp vi­tat­ha­tat­lan, hogy Wass Al­bert, Má­ra­i Sán­dor ne­ve 1989 u­tán lett szé­les­kö­rű­en is­mert, még ak­kor is, ha az e­gyes al­ko­tók tény­le­ges ér­té­ke­i­ről a nép­sze­rű­sí­tők gyö­ke­re­sen és an­nál vi­tat­ha­tób­ban el­té­rő né­ze­te­ket val­la­nak.
Ne­kem sze­mély sze­rint ked­ves, hogy egy mél­tat­la­nul ke­ve­set em­le­ge­tett er­dé­lyi köl­tőt egy vi­dé­ki ma­gyar ki­a­dó ad ki, s a höl­der­li­ni, c­la­u­de­li, he­i­deg­ge­ri, de né­hol Ady­ra is ha­son­lí­tó val­lá­sos köl­té­sze­tet szé­le­sebb kör­ben is meg­is­mer­he­ti a lé­lek­ben is ma­gyar ol­va­só, bár D­si­da ver­se­it a Vi­lág leg­szebb ma­gyar sze­rel­mes ver­se­i c. an­to­ló­gi­á­ban is meg­ta­lál­juk. Rap­csá­nyi Lász­ló mond­ja Je­ru­zsá­lem­ről szó­ló köny­vé­ben, hogy a szent vá­ros ó­vá­ro­si ré­szé­ben egy konk­rét hely volt a szűk kis köz, me­lyen egy meg­ra­kott te­ve va­ló­ban nem fért vol­na el­, te­hát a K­risz­tus ál­tal em­le­ge­tett tű-­fo­ka nem­csak me­ta­fo­ri­kus, de va­ló­sá­gos hely volt, f­ri­vo­lul - hely­raj­zi szám­mal, de D­si­da ver­se­it ol­vas­va most a Kál­vá­ri­á­ra ve­ze­tő u­tat is épp­oly va­ló­sá­gos­nak ér­zem, o­lyan va­ló­sá­gos­nak, mint az­t, hogy Dá­vid a Hold­ban he­ge­dül.

Ke­re­kes Ta­más

www.t­ransy­can.­net/­ca­fe
www.­te­rasz.­hu
re­la­ti­o.­ro
www.­vaj­da­sag­por­tal.­com/­por­tal