Benkő László

Kun László, a kétszívű II. - A végzet ösvénye

Lazi Könyvkiadó 2020, Szeged

IV. (Kun) László király, miután részben győzedelmeskedett belpolitikai ellenfelei felett, valóban hozzálátott az ország és a trón stabilizálásához. Anyját, Erzsébetet ügyesen eltávolította a hatalomból, s hozzá hűséges családtagjait maga mellett tartva megpróbált minél nagyobb erőt felmutatni.

Ám katonai és politikai győzelmeinek dacára tovább folytatták ellene az intrikát. Legfőbb ellenlábasai a Kőszegiek voltak, akik túl erősnek bizonyultak ahhoz, hogy legyőzze őket.

A király ellenzéke ugyanakkor a Szentszéknél is támogatókra talált, és ennek hatására a pápa Magyarországra küldte követét, akinek feladatul szabta, hogy Lászlót térítse az igaz keresztény királyok útjára: szorítsa rá a kunok végleges megtérítésére és az eretnekek kiirtására országában.

A király azonban nem tűrt meg maga felett semmilyen földi hatalmat, és a pápát is annak tartva szembeszállt a legátussal, ami kiátkozást vont maga után. Ekkor vette kezdetét az a politikai játszma, amelyet az utókor csak egyházi jelentésekből ismerhetett meg. Ezek Lászlót velejéig romlottnak festették le – az uralkodó megítélésében fontos szerepet játszott az a tény, hogy mellőzte feleségét, és kun ágyasokat tartott.

A politikai intrika azonban annak ellenére sem szűnt meg, hogy László két ízben is fegyveres konfliktusba keveredett a kunokkal, s mindkét alkalommal győzelmet aratott felettük. A királynak újra ellenlépéseket kellett tennie legnagyobb itthoni ellenfeleivel szemben, ám ezek nem jártak sikerrel.

Amikor a Kárpátoktól keletre, az Arany Orda területén szállásoló mongolok ismét betörtek az országba, a magyar csapatoknak sikerült megállítaniuk őket. Ám a király elkövette azt a hibát, hogy testőrségébe mongol harcosokat fogadott, s ezzel véglegesen magára haragította országa előkelőit és az egyházat – innen pedig már egyenes út vezetett a gyászos végkifejlethez.

IV. László országlását általában negatívan ítélik meg. Ám a kép ennél árnyaltabb: számos körülmény együttes hatása vezetett az ország gyengüléséhez és a király vesztéhez.

Ezekért pedig nem csupán Kun László tehető felelőssé, akiből akár jelentős uralkodó is válhatott volna – ha hagyják.