Brontë, Charlotte

Shirley

Lazi Könyvkiadó 2011, Szeged

Fordító: Szepessy György

Első regénye, a Jane Eyre káprázatos sikere után otthona, Yorkshire jól ismert lápos, dombos, völgyes tájain, vadvirágos, hangás rétjein vonultatja fel újabb művének alakjait a szerző. Ott szövi-fonja, bonyolítja két párhuzamosan futó romantikus szerelem szálait. Egyrészt a férfi főhős, Robert Gérard Moore gyártulajdonosnak Caroline-nal, a helyi pap unokahúgával, másrészt Shirley-nek, a gazdag és független szellemű földbirtokos lánynak a büszke, ám szerény társadalmi helyzetű, Louissal való kapcsolatát.

Mint életrajza írójának vallotta, a hősnő alakjában testvérhúgát, a csapongó, éles eszű, szertelen Emilyt, az Üvöltő szelek szerzőjét személyesítette meg, illetve azt a nőt, akivé válhatott volna, ha olyan szép és gazdag, mint Shirley. Merész lépés volt. Az angol irodalomban először alkotott a regényekből ismert bájos, szende, nőies női figura helyett bátor, eszes, határozott nőt, olyat, aki egyenrangú társa a férfinak. A másik leány, Caroline, nagyrészt önéletrajzi elemekből kel életre, boldogtalan szerelmében az írónő önmaga gyötrelmeit, a brüsszeli lánynevelő intézetben átélt lelki kínjait vetíti elénk.

Itt azonban minden jóra fordul, és a sok küszködés, bonyodalom után kedvelt hősei elnyerik szívük választottját.

A 19. század elején...
Turán Betrix
(Ekultúra)

A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején játszódó könyv címszereplője valahol a 170. oldal környékén bukkan fel először – ebből az aprócska tényből talán máris sejthető, hogy egy meglehetősen lassan, ráérősen hömpölygő regényről van szó. Még mielőtt az önálló és öntörvényű, az adott korban valószínűleg szinte elviselhetetlenül férfiasnak számító Shirley megjelenik a színen, betekintést nyerünk a yorkshire-i szövödék világába és a környékbeli papság életébe. Emellett megismerjük a finom, érzékeny, „klasszikusan” nőies Caroline-t, a helyi pap unokahúgát is, aki a történet kezdetén éppen kezd komolyan beleszeretni távoli unokatestvérébe, a félig külföldi származású, gyártulajdonos Robertbe. A férfinak viszont kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a romantikus szerelemmel foglalkozzon, hiszen a háborús viszonyok, na meg a környékbeli elégedetlen munkásokat tömörítő gépromboló csapatok épp eléggé megnehezítik számára azt, hogy talpon maradjon.

Aztán végül Shirley is megérkezik Yorkshire-be, és az addig lassacskán folydogáló történet némileg felgyorsul: Shirley és Caroline bizalmas barátnők lesznek és szívük minden titkát megosztják egymással, de nemcsak sétával és csacsogással töltik az időt, hanem együtt ügyködnek azon, hogy a környék szegényeinek sorsát enyhítsék. Ez idő alatt Robert kénytelen drasztikus lépéseket tenni, hogy a gyárát mentse – és eközben még az élete is veszélybe kerül.

Bár Brontë regényének végére nagyjából minden jóra fordul és mindenki megkapja a leginkább hozzáillő férjet/feleséget, a Shirley nagyon messze van attól, hogy olyasféle bájos regény legyen, mint amilyet a – szerintem egyébként csodaszép – borító alapján sejteni lehetne. Egyrészt azért, mert a két hősnő és a választottjaik között bonyolódó kapcsolatok leírása csak egyetlen téma a sok közül a regényben: a szerelmi nyűgök mellett rengeteg szó esik a vallásról és a különböző felekezetekről, a korabeli angol gazdasági életről, a munkások és a munkaadók közötti feszültségekről, a háború kihatásáról a gazdaság és a társadalom működésére, vagy éppen a családi és nemi szerepekről – és az írónő ebben a regényben is éppolyan okos és modern gondolatokkal és véleményekkel örvendeztet meg minket, mint amilyeneket a leghíresebb művéből, a Jane Eyre-ből már ismerhetünk.

Másrészt azért sem rózsaszín regény a Shirley, mert Brontë az esetek többségében roppant realisztikusan szemléli a világot (bár persze akad a könyvben néhány furcsa, kevéssé realisztikus, regényes egybeesés is). Nála a szerelem meg a boldogság nem jön könnyen és nem „jár” mindenkinek: lehet valaki szép és kedves fiatal lány, attól még nagyon is megvan az esély arra, hogy sose kapja meg a férfit, akit szeretne; mint ahogy az is előfordulhat, hogy a roppant férfias és kemény, a céljaiért korábban mindig becsületesen küzdő férfi egészen komolyan elgondolkodjon azon, hogy elvegyen egy nőt csak a pénze miatt. S igaz, hogy a könyvben végül ezen csapások és aljas húzások egyike sem valósul meg, a történet végére érve mégis ott marad bennem az érzés, hogy a boldogság nem sokon múlt – és a befejezés így egyáltalán nem tűnik rózsaszínnek.

A regény egyetlen negatívuma számomra a terjedelme. A Shirley amolyan igazi „belebújós” könyv, amiben remekül el lehet veszni egész napokra – ha valakinek van hozzá türelme. Az én türelmem sajnos kb. 150 oldallal rövidebb terjedelemre volt elég, mint amilyen hosszú a könyv, és a regény végét a történet minden izgalma ellenére sem tudtam már élvezni. Ez azonban nem a könyvet minősíti – a regényt tehát ajánlom mindenkinek, aki egy picivel türelmesebb nálam.

2012. február 7.