Alcott, Louisa May

Kisasszonyok (2016)

Lazi Könyvkiadó 2016, Szeged

Fordító: Sóvágó Katalin

Louisa May Alcott bőségesen merített gyermekkorának emlékeiből, amikor megírta minden idők egyik legnépszerűbb romantikus regényét a négy March lányról, akik egy New-England-i kisvárosban élnek. Míg a férfiak, apák és fivérek a polgárháború frontjain harcolnak, a lányok és asszonyok otthon állnak helyt. Négy hősnőnk édesapja is tábori lelkészként teljesít szolgálatot, miközben az ő „kisasszonyai” odahaza, édesanyjuk mellett veszik ki részüket a munkából.

Meg, a legidősebb, hiú szépség, a divat kedvelője, és igazi hölgy szeretne lenni, a fiús és könyvmoly Jo – az írónő fiatalkori önmagának megtestesítője – leginkább olvasni szeret, az érzékeny, szelíd és félénk Beth a muzsikához vonzódik, a bájos kis Amy pedig a festészet mellett egyelőre még leginkább önmagával foglalkozik. Személyiségük folyamatosan érik, érzelmesség, de nem érzelgősség, az apró dolgokban megbúvó boldogság fellelése, szeretet és szerelem hatják át mindennapjaikat. Otthoni igyekezetük, amellyel a család jövedelmét próbálják növelni, barátságuk a szomszéd Laurence családdal és későbbi szerelmeik ma is lebilincselik üdeségükkel, fordulatos és izgalmas történetükkel az olvasót.

Alcott regénye egy olyan világba visz el, ahol az ártatlanság, a báj, a tisztaság, a hűség és az önzetlenség olyan természetes, akár a szomjat oltó, hűs víz. Mindazoknak, akik mai, felgyorsult, elgépiesedett világunkban erre szomjaznak, valódi felüdülést fog jelenteni ez a könyv.

„…EGYÜTT ÖRÜLHETÜNK…”

Louisa May Alcott 1832. november 29-én született a pennsylvaniai Germantown-ban, és 1888. március 6-án halt meg a massachusettsi Bostonban. Írói pályáját, amely során tízegynéhány regényt, számtalan novellát és költeményt írt, három részre osztják. A legsikeresebbnek a középső tekinthető, talán nem véletlen, hogy a Kisasszonyok, amellyel igazán híressé vált, ebben az időszakban keletkezett. Írás közben az egyszerűség vezérelte, ahol lehetett, hosszabb szavak helyett inkább rövideket választott, ami összességében tiszta és egyszerű stílust eredményezett. A történet hangulata leginkább szentimentálisnak mondható (a hozzáértők szerint a XIX. század családi életének realista ábrázolásával kiegészítve), amihez jól illeszkedik a szereplők hihető személyisége. Ez érvényes a sorozattá bővült további írásokra is.

Az eredetileg 1868-ban megjelent, saját gyermekkori élményeit feldolgozó Kisasszonyok vélhetően az amerikai polgárháború idején játszódik, valahol északon. Itt él tisztes szegénységben Mrs. March négy lányával, miközben férje a hazáért harcol. A regény arról az egy évnél valamivel hosszabb időszakról szól, ami alatt a lányok nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is megváltoznak - bizonyos erkölcsi tanítások célja és jelentősége megvilágosodik számukra, és ennek következtében a környezetükkel való kapcsolatuk is átalakul.

Louisa May Alcott regényének legfőbb erénye – legalábbis az én szememben – egy réges-régen letűnt kor felidézése. Egy koré, melyben az emberek televízió és reklám, popsztárok és romkocsmák, folyamatosan változó divathóbortok és fogyasztói mentalitás nélkül éltek. Éppen ezért nem csoda, hogy némi időbe telik, mire az olvasó is lelassul arra a komótosabb életvitelre, ami a Kisasszonyokra jellemző. Amikor van idő megbeszélni a nap történéseit, játszani, olvasni, naplót írni – és elvégezni a személyre szabott feladatokat. Mrs. March számára ugyanis magától értetődő, hogy mindenki képességeinek megfelelően részt vesz a házimunkában. Az erkölcsi nevelést is egyszerűen oldja meg: történeteket mesél, és hagyja, hogy gyermekei maguktól jöjjenek rá a helyes válaszokra, ami egyúttal istenfélő viselkedést és nagyfokú önzetlenséget jelent. Azért nincs annyira könnyű dolga, mivel mindegyik lány rendelkezik legalább egy olyan tulajdonsággal, ami bár nem kimondottan bűn, de erénynek sem nevezhető. Nézzük, mik ezek.

Meg (a legidősebb) hiúsága az öltözködésén kívül főként selymes és fehér kezére való büszkeségében nyilvánul meg – ezért ő nem különösebben rajong a házimunkáért. Jo (ahogyan valódi nevét, a Josephine-t becézik) túlságosan gyorsan nőtt fel gyerekből kamaszlánnyá, és egyelőre nem tud mit kezdeni a helyzettel. Egyébként is szívesebben lenne fiú, mint lány, viselkedésében, öltözködésében is inkább vadóc kölyökre emlékeztet, mint ifjú hölgyre. Beth (eredetileg Elizabeth) csupán félénksége miatt restelkedhet, egyébiránt ő a család boldogságforrása. Amy (a legkisebb) mindig magára gondol, hol tükörben nézegeti magát, hol pedig kívánságait sorolja a többieknek.

A jellemhibák leküzdése tizenkét hónapnál is tovább tart, de mire kitöltjük a bő esztendőt, nem csupán a regény végére érünk, hanem együtt örülhetünk a teljes család boldogságának. A történet népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy megjelenése után több alkalommal (1919, 1933, 1949, 1994) is készült belőle filmadaptáció. Úgy tűnik, az úgynevezett kosztümös témák soha nem mennek ki teljesen a divatból, mert mindig lesz egy réteg, melynek tagjai áhítattal ülnek a képernyő elé, mert nem a modern tinirémségeket, nem is az üres szentimentális szenvelgést, hanem egy-egy igazán színvonalas kosztümös-romantikus lányregényt szeretnének látni.

Galgóczi Móni
(ekultura.hu)
2016. november 6.