"...szolgálatra ítéltél" Bálint Sándor emlékkönyv
Lazi Könyvkiadó 2005, Szeged
Szerkesztő: Barna Gábor ,,Szeged városában születtem 1904. augusztus 1-jén, évszázadok óta endogámiában élő alsóvárosi parasztpolgár társadalom fiaként, Bálint Sándor (1871-1905) és Kónya Anna (1865-1945) gyermekeként, akik paprikatermeléssel foglalkoztak... A néprajz hazai tudomány történetének korszakos jelentőségű állomása az első magyar néprajzi tanszék fölállítása Szegeden. A tanszékre Solymossy Sándor (1864-1945), folklórkutatásunk egyik klasszikus mestere került... Én voltam az egyetlen gyakornoka, majd tanársegéde, öt éven át végig díjtalanul... 1945-ben a néprajznak megbízott előadója, 1947-ben nyilvános rendes tanára lettem a szegedi egyetemen. 1945-1948 között a politikai életben is részt vettem, majd teljesen visszavonultam a tudományos munka világába. 1965-ben nyugdíjaztak." (Bálint Sándor: Magamról) ,,Istenem: magamra hagytál, magamtól is megfosztottál, csak szívem ürességével dicsérhetlek... Áldozatnak szántál, mégis szolgálatra ítéltél. Elüldözöl színed elől, de mindig jobbodra ültetsz. Nincs szavad, amikor a világ fiai a szégyen és a keserűség poharával itatnak és pusztulásomra törnek... Óh Uram, Téged akarlak magamban dicsérni, a világnak hirdetni." (Bálint Sándor: Breviárium) |