Árnyas szülőföld
Lazi Könyvkiadó 2006, Szeged
Szerkesztő: Hunyadi Csaba Zsolt
Kevés olyan írónk van, akinek neve az olvasók tudatában annyira összekapcsolódott volna egy táj és közösség fogalmával, mint Tamási Ároné Erdéllyel és a székelységgel. El-beszélései nemcsak népábrázolások, nemcsak témájukat veszik az erdélyi nép életéből, de annak legbensőbb lelkivilágát, gondolkodásmódját is tükrözik.
A válogatás a Tamási-novella szinte minden típusát bemutatja, a korai, még balladás hangvételű, a háború s Erdély státusváltozása miatti tragikus érzésektől feszülő, prózaversbe hajló kisepikát, a székely falu és lakóinak bensőséges, szeretteli rajzát, az anekdotikus-játékos történetet, a szerelem tisztaságát és hatalmát hirdető lírai novellát, az erdélyi sors, a magyar-román-szász együttélés lehetőségeit ábrázoló tanmesét és végül a magyar novellairodalom csúcsait jelentő, az ember béke- és szabadságvágyát egyetemes érvénnyel megfogalmazó kései remekműveket. Az írásokban a székelyek drámai sorsa balladás költészetté lesz, Tamási hősei emberi nagyságot tanúsítanak a tragédiákban, s a megtörhetetlen életakarat példáivá, szinte emberfölöttivé magasztosulnak.
A kötet méltó foglalata Tamási Áron írói és emberi erényeinek: paraszti demokratizmusának, humánumának, az erdélyi föld és népe tökéletes ismeretének és szeretetének, költői hullámzású, varázslatos nyelvének, népmesei mélységű jelképiségének, humorának.
Tartalom
Emlékezés
KESERŰ KENYÉR
Szász Tamás, a pogány
Keserű kenyér
Mikor az erdő ébred
Tüzet vegyenek!
Öreg fa gyökere
Kivilágított fapiac
Jégvirág vőlegény
RÜGYEK ÉS REMÉNYSÉG
János nemzései
A legényfa kivirágzik
Rebeka pályafutása
Fehér zimankó
Lőrinc két almája
Erdélyi társaság
Lélekindulás
Okos szekér
Rügyek és reménység
Világló éjszaka
ÁRNYAS SZÜLŐFÖLD
Fanyelű bicska
Angyalok éneke
Intelem
Test és lélek
Dölyfös gazda
Pásztorok ivadéka
Árnyas szülőföld
Jussomat ne vitassátok!
Ajánló
Nem tudhatjuk előre, hogyan alakul az életünk. Nem tudhatta ezt Tamási Áron sem, aki egy hirtelen ötlettől és bizonyítási vágytól megihletődve egy pályázatra küldött be novellát. Attól kezdve, hogy kiválasztották az írását, nem volt megállás. Mint egy festő, aki az ihlettől éjjel-nappal áll a vászon előtt, hogy kifesse magából azt a belső képet, amit folyton lát.
És ezek a képek csak egyre jönnek elő a gyerekkorból, az ifjú élet tapasztalataiból, az erdélyi emlékek benyomásaiból, az egyik novella a másik után, az egyik életkép a másik után. Arról már mindenki olvasott valamit, hogy az erdélyi emberek micsoda agyafúrtak, hiszen képesek megviccelni magát az ördögöt is a nevetés kedvéért, és persze utána egy cseppet sem bánnak semmit.
De ezek csak halvány képek, színtelenek és mozdulatlanok, mint a könyv borítóján a szekér és a háttérben fekvő ember. Nem tudunk róluk semmit, nem szólalnak meg. De belelapozva a novellákba, az alakok elindulnak, szerelmet vallanak, adnak, vesznek, káromkodnak, szeretnek, ünnepelnek és temetnek. Elmesélik az életüket vagy éppen a másét, és közben megismerhetjük az igazi erdélyi népszokásokat, átélhetjük a félelmeiket és örömeiket, gondolhatjuk azt, hogy ezt kár volt így vagy úgy csinálni, de a végére biztos elégedettség vesz körül bennünket. Minden úgy van, ahogyan történt, változtatni könnyekkel már nem lehet, csak tovább élni.
A talányokban nincs hiány. De a legnagyobb rejtély mégis az, ami bennünk marad, amit ránk bélyegeznek a szavak és a vonalak. Az biztos, hogy Tamási festőnek is ugyanolyan remekműveket alkotott volna, mint a legnagyobb portré- és tájképkészítők. Csak ő a szavakba mártotta az ecsetet, és a lelkünkre pingálta fel a képeit.
Zatykó Zoltán
2006. május 24.
http://www.potkave.hu/kultur/kultur.-.irodalom/tamasi.aron.arnyas.szulofold.kulturalis