Fekete István Végtelen út
Lazi Könyvkiadó 2004, Szeged
Fekete István valamennyi regénye közül a Végtelen út keletkezési körülményeiről tudható a legkevesebb. Születése idején készült naplófeljegyzéseit a szerző elégette, fennmaradt levelezése pedig csupán elvétve említi a címét, ezért legfeljebb sejtéseink lehetnek az inspirációiról. Az író 1947 késő őszén vállalta el az Új Idők felkérésére, hogy a reformkort betetőző forradalom centenáriumának esztendejében újabb alkotással jelentkezzen a folyóirat hasábjain. Ekkoriban sem a szerkesztőség, sem pedig Fekete István nem tudhatta, hogy az 1948-as szökőév is fordulópont lesz a magyar történelemben. A hamarosan bekövetkező politikai változások azonban nemcsak a nehezen készülő regény cselekményét, de a további sorsát is alapvetően meghatározták. A Végtelen út nemzedékregény. Egy francia fiatalember és családjának története a francia forradalomtól egészen a magyar szabadságharc kezdetéig. Első részét a pikareszkek jellegzetességei színesítik: izgalmas menekülés, fordulatos kalandsorozat, szerelmek, melyek révén a főszereplő, Pierre de Bartay életre szóló tapasztalatokat szerez. A második rész inkább a családregényeket idézi, hiszen ebben már az idős Bartay Péter emlékezik vissza arra, hogy miként telepedett le Magyarországon, és búcsúzik el az eszméiért harcolni induló unokájától. Mindezt akkor vetette papírra a francia ősöket is számon tartó Fekete István, amikor a szabadság kérdését minden másnál időszerűbbé tették a politikai változások. Ezek a Végtelen út elgondolkodtató befejezését éppen úgy befolyásolták, ahogyan abban is szerepük lehetett, hogy a sorozatközlést nem követte kötetkiadás. Erre egészen 1990-ig kellett várni, ám akkori megjelentetője jelentős módosításokkal publikálta a szöveget, figyelmen kívül hagyva, hogy a forrásként használt gépirat: csonka. Mindebből következően a hiteles Végtelen út könyv alakban most vehető először kézbe. Természetesen az Új Időkben közölt - vagyis a szerző által jóváhagyott - előszó és a huszonöt folytatás alapján rendeztük sajtó alá Fekete István hányatott sorsú nemzedékregényét. |