Nyomtatási kép - Üvöltő szelek

Harmincéves sem volt még Emily, a középső Brontë nővér, amikor – egy esztendővel a halála előtt – megírta ezt a regényt, a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi regényét, mely romantikus meseszövése dacára talán az első modern angol regény is. A mű Anne, a fiatalabb Brontë húg Agnes Grey című kötetével egy időben, és a Charlotte tehetségét dicsérő Jane Eyre előtt alig néhány hónappal jelent meg.
Szerelem, gyűlölet, bosszú. Így summázható Catherine és Heathcliff sírig – s talán azon túl is – tartó szenvedélyes kapcsolata. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére, Hindley kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Az apa idővel meghal, s noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, Catherine mégis az elegáns és udvarias Edgar Linton felesége lesz. Heathcliff így minden szeretetből kiszorul, ezért egy viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat.

Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és odaadás furcsa szövedéke a történet, egy magába forduló, romantikus lélek költői vallomása a szerelemről és a szenvedélyről. Elemzése kegyetlen mélységeket tár fel és nyomasztó légkört teremt: titokzatosság, babonák homálya övezi szereplőinek jellemét, a romlás sötét erői csapnak össze és küzdenek egymással, míg végül a tragikus feszültséget ismét a szerelem, a fiatalok, az újabb nemzedék szerelme oldja fel.

Amikor 1847-ben, Ellis Bell neve alatt megjelent a Wuthering Heights, a könyv első ítészei közül kevesen gondolták, hogy Emily Brontë (hiszen az írói álnév a ma szintén romantikus történeteikről híres Charlotte és Anne testvérét fedte) első és egyetlen regénye nem „egyszerűen” irodalmi klasszikus, középiskolai és egyetemi kurzusok kötelező olvasmánya lesz, hanem számtalan filmes és televíziós adaptációt és dalt is ihlet majd, mely utóbbiak közül talán Kate Bush szerzeménye válik sokáig a legszélesebb körökben ismertté.

Pedig lényegüket tekintve a korai kritikák jogosnak tűntek, és voltaképp ma is azok. Ahogy a bizonytalan származású és korú, még civilizált nevet sem kapott Heathcliff kakukkfiókaként kitúrja otthonukból az őt felnevelő család tagjait, csak hogy bosszút álljon a sokszor valós, ám többségében mégiscsak vélt sérelmekért, inkább mutatja őt ellenszenvesnek, mint szimpatikusnak.
Heathcliff nem Twist Olivér, aki a gyermekkori viszontagságok ellenére rátalál valós, jóságos és nemes lelkű önmagára, hanem egy ténylegesen ördögi figura, aki rendkívüli kegyetlenségével aligha lophatná be magát a jóérzésű emberek szívébe.

Az a hideg számítás, az a kizárólag sátániként jellemezhető érzelmi manipuláció, amivel Heathcliff megtorolja gyermekkori pajtása és szerelme, Catherine Earnshaw „árulását”, aki helyette a gazdagabb és finomabb Edgar Lintont választotta élete társául, inkább a romantikus rémregények tipikus sötét gonoszainak rokonának, mintsem hős szerelmesnek mutatja őt.
Ezt a képet erősíti nemcsak a nevelőapa unokájának szolgasorba süllyesztése, megalázása, hanem Szelesdomb, a civilizációtól távoli, yorkshire-i otthon barátságosnak még véletlenül sem nevezhető atmoszférája, és Catherine megszállott szerelmét kísértő szelleme is.

Irodalmi tradíciók tekintetében igazából nem nehéz párhuzamokat felfedezni Heathcliff és a 18. századi, klasszikus angol gótikus regények (hogy csak a legeklatánsabb példákat említsem, Horace Walpole Otrantójának és Ann Radcliffe Udolphójának) birtokbitorló várurai között, akik házasság (általában egy szép, szőke, a csapdába teljesen gyanútlanul belesétáló ifjú hölggyel kötött frigy) révén igyekeznek aljas módon minél nagyobb hatalomhoz és vagyonhoz jutni, bizonyos természetfeletti erők azonban visszasegítik a jogos tulajdonost az őt megillető pozícióba.

Ám Heathcliff olyasvalamire képes, amire mind a regényekben, mind a valóságban csak nagyon kevesen: minden porcikájával, teljes szívével és lelkével szeret. Ez a több szempontból is földöntúli szerelem menti-váltja meg őt.
A kibírhatatlannak tűnő kín, amit Catherine halálos ágyánál kell elszenvednie, és a kétségbeesett odaadás, az önmarcangoló gyötrődés, miközben a szeretett lényt ugyanúgy kemény vádakkal halmozza el, olyan momentumok, melyeket nehéz részvétlenül megismerni-megélni. És ki ne örülne együtt Heathcliff-fel, amikor a regény végén végre elérhető közelségbe kerül a kétszemélyes mennyország, a boldogság ígérete.

Hogy ténylegesen mi az Üvöltő szelek maradandó sikerének titka, meg nem mondhatom. Valószínűleg ugyanúgy hozzájárul ehhez a kegyetlen machinációk lélektani hitelessége, mint a minden rosszat felülíró, profánul szent, és a társadalmi szabályok rendszerébe beilleszthetetlen szerelem ellenállhatatlan eszménye, a legfontosabb mégis az, hogy a regény a mai napig érvényes olvasatokat kínál, és többé vagy kevésbé, de biztosan azonosulhatunk egy-egy, vagy akár több szereplőjének helyzetével is. Egyszóval időtlen alkotás, valóban alapregény, amit mindenkinek ismernie kell.

Brontë, Emily Üvöltő szelek Lazi Könyvkiadó 2010, Szeged Fordító: Sőtér István Harmincéves sem volt még Emily, a középső Brontë nővér, amikor – egy esztendővel a halála előtt – megírta ezt a regényt, a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi regényét, mely romantikus meseszövése dacára talán az első modern angol regény is. A mű Anne, a fiatalabb Brontë húg Agnes Grey című kötetével egy időben, és a Charlotte tehetségét dicsérő Jane Eyre előtt alig néhány hónappal jelent meg. Szerelem, gyűlölet, bosszú. Így summázható Catherine és Heathcliff sírig – s talán azon túl is – tartó szenvedélyes kapcsolata. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére, Hindley kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Az apa idővel meghal, s noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, Catherine mégis az elegáns és udvarias Edgar Linton felesége lesz. Heathcliff így minden szeretetből kiszorul, ezért egy viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat. Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és odaadás furcsa szövedéke a történet, egy magába forduló, romantikus lélek költői vallomása a szerelemről és a szenvedélyről. Elemzése kegyetlen mélységeket tár fel és nyomasztó légkört teremt: titokzatosság, babonák homálya övezi szereplőinek jellemét, a romlás sötét erői csapnak össze és küzdenek egymással, míg végül a tragikus feszültséget ismét a szerelem, a fiatalok, az újabb nemzedék szerelme oldja fel. Harmincéves sem volt még Emily, a középső Brontë nővér, amikor – egy esztendővel a halála előtt – megírta ezt a regényt, a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi regényét, mely romantikus meseszövése dacára talán az első modern angol regény is. A mű Anne, a fiatalabb Brontë húg Agnes Grey című kötetével egy időben, és a Charlotte tehetségét dicsérő Jane Eyre előtt alig néhány hónappal jelent meg. Szerelem, gyűlölet, bosszú. Így summázható Catherine és Heathcliff sírig – s talán azon túl is – tartó szenvedélyes kapcsolata. A lány apja befogadja az árva fiút, akit Catherine fivére, Hindley kezdettől fogva megvet és cselédként kezel. Az apa idővel meghal, s noha az öntörvényű lelenc és a lány között az évek során szerelem szövődik, Catherine mégis az elegáns és udvarias Edgar Linton felesége lesz. Heathcliff így minden szeretetből kiszorul, ezért egy viharos éjjelen elszökik. Évekig nem is hallani felőle, ám amikor visszatér, eltökélt szándéka, hogy méltó bosszút áll az elszenvedettekért, és sötét szándékainak olthatatlan szerelme sem vethet gátat. Valóság és látomás, természet és lélekelemzés, vadság és odaadás furcsa szövedéke a történet, egy magába forduló, romantikus lélek költői vallomása a szerelemről és a szenvedélyről. Elemzése kegyetlen mélységeket tár fel és nyomasztó légkört teremt: titokzatosság, babonák homálya övezi szereplőinek jellemét, a romlás sötét erői csapnak össze és küzdenek egymással, míg végül a tragikus feszültséget ismét a szerelem, a fiatalok, az újabb nemzedék szerelme oldja fel. Ajánló Amikor 1847-ben, Ellis Bell neve alatt megjelent a Wuthering Heights, a könyv első ítészei közül kevesen gondolták, hogy Emily Brontë (hiszen az írói álnév a ma szintén romantikus történeteikről híres Charlotte és Anne testvérét fedte) első és egyetlen regénye nem „egyszerűen” irodalmi klasszikus, középiskolai és egyetemi kurzusok kötelező olvasmánya lesz, hanem számtalan filmes és televíziós adaptációt és dalt is ihlet majd, mely utóbbiak közül talán Kate Bush szerzeménye válik sokáig a legszélesebb körökben ismertté. Pedig lényegüket tekintve a korai kritikák jogosnak tűntek, és voltaképp ma is azok. Ahogy a bizonytalan származású és korú, még civilizált nevet sem kapott Heathcliff kakukkfiókaként kitúrja otthonukból az őt felnevelő család tagjait, csak hogy bosszút álljon a sokszor valós, ám többségében mégiscsak vélt sérelmekért, inkább mutatja őt ellenszenvesnek, mint szimpatikusnak. Heathcliff nem Twist Olivér, aki a gyermekkori viszontagságok ellenére rátalál valós, jóságos és nemes lelkű önmagára, hanem egy ténylegesen ördögi figura, aki rendkívüli kegyetlenségével aligha lophatná be magát a jóérzésű emberek szívébe. Az a hideg számítás, az a kizárólag sátániként jellemezhető érzelmi manipuláció, amivel Heathcliff megtorolja gyermekkori pajtása és szerelme, Catherine Earnshaw „árulását”, aki helyette a gazdagabb és finomabb Edgar Lintont választotta élete társául, inkább a romantikus rémregények tipikus sötét gonoszainak rokonának, mintsem hős szerelmesnek mutatja őt. Ezt a képet erősíti nemcsak a nevelőapa unokájának szolgasorba süllyesztése, megalázása, hanem Szelesdomb, a civilizációtól távoli, yorkshire-i otthon barátságosnak még véletlenül sem nevezhető atmoszférája, és Catherine megszállott szerelmét kísértő szelleme is. Irodalmi tradíciók tekintetében igazából nem nehéz párhuzamokat felfedezni Heathcliff és a 18. századi, klasszikus angol gótikus regények (hogy csak a legeklatánsabb példákat említsem, Horace Walpole Otrantójának és Ann Radcliffe Udolphójának) birtokbitorló várurai között, akik házasság (általában egy szép, szőke, a csapdába teljesen gyanútlanul belesétáló ifjú hölggyel kötött frigy) révén igyekeznek aljas módon minél nagyobb hatalomhoz és vagyonhoz jutni, bizonyos természetfeletti erők azonban visszasegítik a jogos tulajdonost az őt megillető pozícióba. Ám Heathcliff olyasvalamire képes, amire mind a regényekben, mind a valóságban csak nagyon kevesen: minden porcikájával, teljes szívével és lelkével szeret. Ez a több szempontból is földöntúli szerelem menti-váltja meg őt. A kibírhatatlannak tűnő kín, amit Catherine halálos ágyánál kell elszenvednie, és a kétségbeesett odaadás, az önmarcangoló gyötrődés, miközben a szeretett lényt ugyanúgy kemény vádakkal halmozza el, olyan momentumok, melyeket nehéz részvétlenül megismerni-megélni. És ki ne örülne együtt Heathcliff-fel, amikor a regény végén végre elérhető közelségbe kerül a kétszemélyes mennyország, a boldogság ígérete. Hogy ténylegesen mi az Üvöltő szelek maradandó sikerének titka, meg nem mondhatom. Valószínűleg ugyanúgy hozzájárul ehhez a kegyetlen machinációk lélektani hitelessége, mint a minden rosszat felülíró, profánul szent, és a társadalmi szabályok rendszerébe beilleszthetetlen szerelem ellenállhatatlan eszménye, a legfontosabb mégis az, hogy a regény a mai napig érvényes olvasatokat kínál, és többé vagy kevésbé, de biztosan azonosulhatunk egy-egy, vagy akár több szereplőjének helyzetével is. Egyszóval időtlen alkotás, valóban alapregény, amit mindenkinek ismernie kell. Galamb Zoltán 2010. november 29. http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2010-11-29/emily-bronte-uvolto-szelek

Kategória:	Külföldi szépirodalom
Terjedelem:	320 oldal
Méret:	122 mm x 197 mm
Kötés:	keménytáblás
Nyelv:	magyar
ISBN:	978-963-267-119-2
Súly:	0.33 kg

Ár: 2 500 Ft 2 000 Ft