A nyíló rózsa
Lazi Könyvkiadó 2008, Szeged
Fordító: Leyrer Ginda
Rose Campbell gyermekéveibe a korábbi, A nyolc unokatestvér című Alcott-regény révén nyerhettünk bepillantást. Az árvaságra jutott leányt akkor a bölcs és merész újító, Alec nagybácsi fogadta gondjaiba, s vezette be a családba, ahol megannyi nagynéni és hét rosszcsont unokafivér igyekezett őt terelgetni és támogatni. A doktor a búskomor, gyengécske leányból egészséges, kedves, okos hölgyet, egy valóságos bimbódzó virágszálat nevelt, majd a leány ifjúkora küszöbén elhajózott vele, hogy megmutassa neki a nagyvilágot.
A nyíló rózsa e történet folytatása, amely a "világjárók" hazatértétől szövi tovább a cselekményt. Az eladósorba került Rose-t immár nem csacska hóbortok foglalkoztatják, hanem a felnőtté válás, az önálló élet és a párválasztás sorskérdései. E kérdésekre egyéni, haladó válaszokat adna, de mindegyre szembe találja magát a társadalom merev szokásrendszerével, elvárásaival, konvencióival. Nehezen tudja például elfogadtatni álláspontját, miszerint a nő szerepe nem merül ki abban, hogy egy úriember feleségül kérje, majd gyermekeknek adjon életet, és partikon páváskodjon. Rose többet akar az élettől: őszinte és tiszta szerelemre, teljes, cselekvő életre, s nemes célokra fordítható vagyonra vágyik; azaz keresi az igazi társat, a családtagjai gondozásával tölti idejét, és gondozóházakat hoz létre örökségéből. De vajon megérett-e a kora, s az őt körülvető családi-társadalmi környezet arra, hogy a lány különc elképzeléseit támogassa? Tanul-e Rose egy közeli jó barát tragikus halálából? Megérti-e, hogy mekkora a felelőssége a saját élete iránt, s az elesettek támogatásában? Van-e még a csodálatos Alec nagybácsinak bármilyen eszköze is arra, hogy Rose-t a helyes úton tartsa? S marad-e lehetősége a halálos kór közepette, hogy eszközeit alkalmazza imádott leánykájánál? S legfőképp észreveszi-e a sugárzóan ifjú Rose, hogy rokonai közül többen is különösen gyöngéd érzelmekkel viseltetnek iránta?