Petrarcha Ferenc

A jó szerencsének és a szerencsétlenségnek orvosságiról
Székely László fordítása (1760-1762)

Lazi Könyvkiadó 2015, Szeged

Fordító: Székely László

RÉSZLET A KÖNYVBŐL: OLVASSON BELE!

„…minthogy egyszersmind mindeneket megolvasnod, vagy hallgatnod, vagy azokról megemlékezned nem lehet, jóllehet hasznos, de rövid dolgokkal támogasd magadat, midőn a rövidség az emlékezetnek barátja. Nem azért, mintha én tenéked azt javallanám, hogy a bölcsességnek amaz munkásabb és nagyobb végezéseit megvetnéd, megutálnád, melyek­kel magadat, hogy úgy mondjam, a szerencsének rend szerint való harcában oltalmaznod kell, hanem hogy közben-közben ezekkel a rövid és summás értelmes mondásokkal mint vala­mely kész, serény, szüntelen való fegyverekkel minden bosszontatások és minden hirtelen érkezett erő és erőszak ellen, mind innét, mind túl, azaz mindenfelől szüntelenül felfegyverkezve légy. Mert ugyanis minékünk a sze­ren­csével kettős harcunk vagyon és mind a két helyen egyenlő a veszedelem néműnéműképpen.” (Petrarcha Ferenc)

„Elhiszem, Keresztény Olvasó, találkozhatik oly közüled, aki ezt fogja mondani: »Papot illet a prédikálás, mi gondom nékem erre?« De ha a jó és rossz szerencse nincs csak a papok­hoz kötve, ezeknek kedves és kelletlen sorsait a pap is csak úgy érzi, mint más akárki. Ezen könyvet, melyben mindenféle személyeken megeshető kedves és kedvetlen dolgok állapotjáról van a trakta, ha én született nyelvünkön veled közleni kívántam, oly véggel, hogy hasznodra szolgáljon, a te kötelességed, kegyes olvasó, az, hogy vedd jó néven.” (Székely László)

Francesco Petrarca De remediis utriusque fortunae című morálfilozófiai kézi­könyve, legterjedelmesebb alkotása az 1350–60-as években keletkezett.

Az író olyan „orvosságos dobozkaként” kívánta átnyújtani leendő olvasóinak, melyben a nagy tekintélyű antik és keresztény szerzők írásaiban található bölcsességekből, tanulságos történetekből összeállított saját válogatását adta közre. A 14–18. században Petrarca alkotásai közül e könyve, keresztény-sztoikus szellemiségű értekező prózájának jellegzetes darabja bizonyult a legnépszerűbbnek. Székely László erdélyi gróf 1760 és 1762 között készítette el a mű első, s mindmáig egyetlen, teljes magyar fordítását, mely első ízben lát napvilágot nyomtatásban.