Honfoglalás III. - A megszerzett föld
Lazi Könyvkiadó 2013, Szeged
RÉSZLET A KÖNYVBŐL: OLVASSON BELE!
A Honfoglalás-trilógia befejező kötetében a vérzivataros IX. század végén járunk. A magyarság etelközi szállásvidékén él, a törzsszövetség erős. A kazároktól történt elszakadás véráldozatát kiheverve, más nemzetségekkel, régi kazár alattvalókkal gyarapodott a magyar, és segédhadként, busás zsákmány fejében ismét hajlandó idegen érdekek mellett harcba szállni.
Gecse második fia, Kisbeke szinte gyermekként találja magát a bolgár cár és a bizánci császár között kirobbant háborúban. A magyarok Árpád legidősebb fia, Levente vezetésével szállnak harcba Bizánc oldalán. A fiú, aki apja tudta nélkül vonul hadba, és a maga bőrén tapasztalja meg a csata minden kínját, a harcokban férfivá érve közvetlen tanúja a Kárpát-medence meghódítására irányuló katonai kezdeményezéseknek.
A keleti gyepűt őrző magyar törzsek egyre többet hadakoznak az úz nép által kiszorított besenyőkkel, akik kénytelenek elhagyni korábbi szállásaikat, és át-átcsapnak a határfolyókon. A besenyő nemzetségek egyikében ott él és harcol Majk, a fiatal vitéz, Gecse elveszettnek hitt fia. Képes vajon magyar vérei ellen fordulni? Egyesül-e végre a rég szétszakadt család, vagy mást akar Tengri, a sztyeppei népek istene?
A magyar törzsek szeme előtt egyre inkább ott lebeg a megismert, Kárpátokon túli, zöldellő medence. A törzsszövetség vezérei tudják, hogy diplomáciával és fegyverrel lehet azt megszerezni pillanatnyi uraitól, a bolgároktól, a morváktól, a szlávoktól és a frankoktól. Most érik be a bölcs gondolkodás gyümölcse, amely már évtizedekkel korábban lehetséges lakóhelyként jelölte ki a nagy múltú elődök révén századok óta ismert földet, és soha nem hagyta eltűnni a nagyfejedelmi figyelem középpontjából.
A regény hősei átélik az Etelközből történt szervezett elvonulást, és részesei lehetnek annak a régóta gonddal, előrelátóan előkészített végleges földszerzésnek, amit honfoglalásként tart emlékezetében a magyar nép.
A történet a Táltosidők és az Idegen tüzek befejező kötete.
"Méltó lezárása a trilógiának!"
(ekultura)
Egy piros, egy fehér és egy zöld kötet. Egy apa, egy fiú és egy unoka története. Ez Benkő László Honfoglalás-trilógiája a Lazi új kiadásában. Ki hinné, hogy a népszerű sorozatnak ez már a harmadik megjelenése?
Míg a Táltosidők Beke vitéz történetét mondta el, összeszőve a magyarság levédiai, a kazárok szomszédságában töltött évszázadának eseményeivel, az Idegen föld pedig Beke messzire elszármazott fiának, Gecsének a kalandjait mesélte el, aki bekalandozta a korabeli Kárpát-medencét és a magyarság utolsó honfoglalás előtti szállásterületét, Etelközt, A megszerzett föld már valóban magának a honfoglalásnak a regénye. Nem véletlenül került a trilógia borítójára néhány szép részlet Feszty Árpád A magyarok bejövetelét ábrázoló körképéről.
A történet főszereplője Beke unokája, Gecse fia, akit szintén Bekének neveznek. Fiatal élete harcosként kezdődik, s sorsa nem csak apjával fordítja szembe egy időre, de arra kényszeríti, hogy a besenyők ellen is harcra keljen. Pedig bátyja, Majk a besenyők között talált új családra, hűségre, jövőre… Vajon egymásra találhatnak-e a fiúk? Mit kezdenek nagyszüleik, szüleik örökségével? Melyikük hogyan vesz részt a magyar haza megszerzésében?
Amellett, hogy a regény filmszerű vágásokkal, izgalmasan váltakozó, remekül megírt jelenetekkel szórakoztatott, alapvetően azzal nyert meg, hogy minden szava mögött – kis túlzással – könyvtárnyi – tényt és bizonyítékot érez az ember. Benkő László szépírói eszközökkel, de nagyon hihetően és megbízhatóan, a legmodernebb kutatásokra támaszkodva ábrázolja a korabeli Kárpát-medencét, azt a hatalmas olvasztótégelyt, amelyben népek tűntek el, olvadtak össze, harcoltak meg fennmaradásukért vagy épp kötöttek békét és szövetséget más, közös ellenség ellen. Míg a már emlegetett Feszty-körkép még a megvert szlávok leigázásának képeivel utal a harcokra, A megszerzett föld egy sokkal árnyaltabb, bonyolultabb képletet ad meg, amelyben besenyő és avar, frank és szláv, mogyeri és idegen, keresztény és nem keresztény együtt, egyszerre, egymással és egymás ellen vívja az életjátszmákat, míg végül kialakul a nép, amit ma magyarnak nevezünk és múltunk részesének, őseinknek tartunk.
A gördülékeny szövegű, olvasójából érzelmeket is előcsalogató könyv méltó lezárása a trilógiának. Az 1200 oldalas, monumentális mű utolsó harmada elvarrja a szálakat, békét és nyugalmat hoz főhőseinek – és persze ráveszi olvasóját, hogy folytassa az olvasást Benkő László a 900-as évek elején játszódó másik sorozatával, a Viharlovasokkal… Rajta hát!
Baranyi Katalin
2014. február 9.