Sade márki

Szodoma százhúsz napja

Lazi Könyvkiadó 2012, Szeged

Fordító: Vargyas Zoltán

De Sade márki azon kevesek közé tartozik, akiknek neve fogalommá vált. E gátlástalan libertinus művei egészen a huszadik századig tabunak számítottak. Életműve azonban több, mint egy torz nemiségű ember perverz önkifejezése. Sade nagysága a tagadásban van: gyilkos iróniával kezd ki minden morális kategóriát. Szereplőinek tettein és a szájukba adott filozófián keresztül tagadja a hatalom és az egyház – e két gyűlölt intézmény – által szentesített erkölcsöket. Nála nincsen jó és nincsen rossz, az ember az erősebb jogán minden szenvedélyét kiélheti, még úgy is, hogy a gyengébb szenvedéséből meríti a kéjt.
E híres-hírhedt könyve egy előkelő társaság négy hónapját jeleníti meg, akik ezen a százhúsz napon régi történetek elmesélésével és a gyakorlatban is a legkülönfélébb perverzióknak élnek. Sade márki fantáziája e műben olyannyira rájárt a szexuális és egyéb testi perverziókra, hogy az utókor az ő nevéből képezte a „szadizmus” fogalmát.
Ezt a könyvet tehát csak azoknak a felnőtt olvasóknak ajánljuk, akik szilárd értékrenddel bírnak, a mű pornográf tartalmától és durvaságától el tudnak vonatkoztatni, s meglátják benne a rokokó világ túláradó szexuális fantáziáját, egyben kíváncsiak egy „lázadó” író filozófiájára, aki tulajdonképpen magát a létet utasította el.

Most pedig...
Galgóczi Móni
(Ekultúra)

„Most pedig, olvasó barátom, hangold rá szívedet és szellemedet a legtisztátalanabb történetre, mit valaha is írtak a világ kezdete óta; effajta könyvet sem az ókorban, sem a moderneknél nem találsz. Képzeld el, hogy az összes úgynevezett becsületes élvezetet, másképp szólva melyeket az a lelkes lény ír elő számunkra, mit állandóan emlegetsz, holott nem is ismered, s természetnek hívod, szóval ezeket az élvezeteket mind száműztük belőle, s ha netán véletlenül mégis találkozol velük, az csakis úgy lehetséges, hogy valami bűn kapcsolódik hozzájuk, vagy valami aljasság színezi be őket.”
Négy gazdag ember (a herceg, a püspök, a bíró és a pénzember) időt és pénzt nem kímélve eltervez egy vidéki összejövetelt, melynek előkészületei hónapokig tartanak, s a résztvevők összegyűjtésével megbízott kerítők és kerítőnők egész Franciaországot bejárják. Ez után egy többfordulós selejtező biztosítja, hogy csak a legjobbak kerüljenek a világtól elzárt kastély vendégei közé, majd kezdetét veszi a négy hónapig, vagyis százhúsz napig tartó „mulatság”, amit helyesebb, ha egy orgia és kínzódélután keverékének képzelünk el. Az események leginkább arról szólnak, miként leli kedvét a négy libertinus (magyarul leginkább szabadosan élőnek lehetne fordítani) uraság az elrabolt, megvásárolt, idekényszerített fiúkban, férfiakban, lányokban és asszonyokban egyaránt. Egyszerre élvezik a férfi és női szerepet, vágyaikat mindenféle, a megszokottól eltérő módon gerjesztve és táplálva. A több mint százfős rendezvény előre megtervezett menetrend és szabályrendszer szerint zajlik, amit egészen a végéig sikerül tartani, ám akkor elvadulnak az addig sem ártatlan szenvedélyek. A járóképes kevesek távoznak, hogy tovább éljék bűnös életüket. Nagyjából és röviden így tudnám összefoglalni Donatien Alphonse François de Sade (1740. június 2.–1814. december 2.) leghíresebb könyvét anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, s így mindenféle erkölcsvédő és egyéb szervezetek neheztelését magamra vonnám.
Akárcsak regényének alakjai, de Sade is bűnös életet élt. Kicsapongásai miatt több alkalommal börtönbe került, s egy idő után már többet volt rács mögött, mint szabadon. Ezt a könyvét is a börtönben írta, mégpedig egy hosszú, nagyjából tizenkét méteres papírtekercsre, ami a Bastille lerombolásánál tűnt el, és csak a XX. század elején került elő – sokak legnagyobb megbotránkozására és bánatára. A téma egyébként még a korabeli franciák között sem aratott osztatlan sikert – hiába tartotta akkoriban mindenki ezt a nemzetet a szerelem művészetében legjártasabbnak –, a márki ugyanis alaposan túllépett az akkori közerkölcsökön, gyakorlatilag nem tartott meg semmit a hagyományos férfi-nő párkapcsolatból, helyette olyan új elemeket használt, mint a róla elnevezett szadizmust, vagy egyéb, az ember anyagcseréjével kapcsolatos figurákat.

Nem volt egyszerű dolog átrágni magam a könyvön, menet közben ugyanis többször le kellett tennem, mert felfordult a gyomrom a borzalmas részletektől, de valahogy mindig erőt vettem magamon, és folytattam, mert úgy gondoltam, elég szilárd az értékrendem, és ha képes vagyok elvonatkoztatni a pornográf tartalomtól és a brutalitástól, talán feltárul előttem a lázadó író filozófiája, amellett, hogy megismerhetem a rokokó világ túláradó szexuális fantáziálását. Nos, arra mindenképpen rájöttem, hogy a mű több, mint perverz önkifejezés, hiszen a leírtak csupán eszközök a szerző által gyűlölt hatalom és egyház által szentesített erkölcsök tagadására. Persze lehetett volna ennél egyszerűbb, kevésbé torz, perverz és brutális módot választani, de az valószínűleg senkit nem vágott volna ennyire gyomorszájon. Olyan ez, mint egy sokkterápia, bár nem tudom, hogy ki tudja-e számítani bárki, kire milyen hatással lesz, ha elolvassa. Mint ahogy az is kiszámíthatatlan, hogy a manapság egyre divatosabbá váló erotikus-romantikus regények mit váltanak ki az emberekből.

Tagadhatatlan, hogy a Szodoma százhúsz napja kemény olvasmány, amit csak egészséges pszichével rendelkező emberek kezébe mernék adni, ők ugyanis képesek kellő érzelmi távolságot tartani az olvasottaktól, ami ebben az esetben nagyon fontos, sőt, talán nélkülözhetetlen is. Persze azt sem árt szem előtt tartani, hogy mindez évszázadokkal ezelőtt született, amikor még minden más volt… többek között a viszonyok és az iszonyok is…

http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-12-12+09%3A00%3A00/marquis-de-sade-szodoma-szazhusz-napja
Kategória: Erotikus könyvek
Terjedelem: 456 oldal
Méret: 135 mm x 208 mm
Kötés: kartonált
Nyelv: magyar
ISBN: 978-963-267-190-1
Súly: 0.41 kg
Ár: 2 999 Ft 2 399 Ft