Ida regénye
Lazi Könyvkiadó 2009, Szeged
Gárdonyi sokféle szerelmet látott, sőt maga is átélt. Sikerületlen házassága miatt a gyengébb nem ádáz ellenségének kiáltották ki, regényei és elbeszélései azonban meglepően új nőszemléletről vallanak. Az Ida regénye Gárdonyi pályájának legfordulatosabb, s minden vonatkozásban legérettebb alkotásai közé tartozik.
Ó Péter özvegy bornagykereskedő Ida lányát, szabados életformájának egyetlen akadályát, felnőtt koráig zárdában nevelteti. Ida nem sokkal tanulmányainak befejezése után fellázad a zárdai élet rideg embertelensége ellen, s ezért eltávolítják. Apja a hazaküldött lányon igyekszik minél gyorsabban túladni, s hirdetés útján férjhez kényszeríti. A kiválasztott férj, egy kényszerhelyzetben levő tehetséges festőművész, Balogh Csaba, a hozományból nővére birtokát akarja tehermentesíteni. Ida azon kikötését, hogy látszatházasságot kössenek, a férfi elfogadja.
A fiatalok esküvő után Münchenben telepednek le, ahol Ida idegenkedése lassan csökken, s kölcsönös ismerkedésük finom rezdülései, egyre erősödő, egymás iránti őszinte érdeklődésük megszabadítja őket szorongásaiktól, míg végül a két megsebzett lélek együttes vergődéséből lassan nyílt szerelem, sőt igazi házasság szövődik.
Ajánló
A romantikus komédiák jól ismert alaphelyzete – legkésőbb Jane Austen óta –, hogy két egymásnak szánt szívnek mindenekelőtt a kölcsönös ellenszenvet kell leküzdenie, saját büszkeségével és makacs előítéleteivel kell leszámolnia ahhoz, hogy a külső akadályokon úgyszintén átvergődve-evickélve végül minden tekintetben egymásra találjon, és boldog házasságban egyesülhessen.
Gárdonyi Géza hőseinek, a művészi ambíciókkal teli Balogh Csabának és a klastromban nevelkedett, a polgári világ dolgairól vajmi keveset tudó Ó Idának hasonló viszontagságokon keresztül kell eljutniuk a boldog végkifejletig. Ám míg a jellegzetes Jane Austen-hősök házassága egészen az utolsó lapokig várat magára, Gárdonyi – szerelmesnek eleinte éppenséggel nem nevezhető – párja viszonylag hamar egybekel.
Balogh Csabának ugyanis sógora kártyaszenvedélye miatt nagyobb pénzösszeget kell előteremtenie, hogy megváltsa a birtokát terhelő tartozást, és úgy tűnik, épp kapóra jön neki egy házassági hirdetés, melyben egy nevét felfedni nem óhajtó idegen, akiről hamar kiderül, hogy vagyonos borkereskedő, hatalmas hozományt ígér annak, aki hajlandó feleségül venni a leányát.
A szóban forgó leány, Ida lényegében hibátlan: szép, művelt, nemes lelkű - ami ellene felhozható, mindössze cseppet sem feddhetetlen életű édesapja híre. Ó Péter özvegy borkereskedő ugyanis szeret vigadozni, és hát a fehérnépek társaságát sem veti meg. Második választottja ráadásul valamivel fiatalabb is Idánál, egy ilyen mostohaanya jelenléte pedig meglehetősen nehezen viselhető.
Ida tehát, akit a kolostorból azért csaptak ki, mert szerelmes társa levelét rejtegette, és maga is a végtelen, odaadó szerelemre áhítozik, névházasságba kényszerül, ahol egy éven át kell elviselnie egy idegent, akivel kizárólag társaságban mutatják magukat férjnek és feleségnek, maguk között azonban hűvös tartózkodás jellemzi viselkedésüket. Ráadásul mivel mindketten titkolják a másik elől a magánéletüket, félreértések egész sora nehezíti esetleges közeledésüket.
Ám ha két embert egymásnak rendelt a sors, nem állhat közéjük sem isten, sem ember. A szerelem lassú lánggal ugyan, de mindkettejükben éledezni kezd, hogy a történet végére emésztő szenvedéllyé dagadjon.
Ha Shakespeare Romeo és Júliája a szülők által elrendezett házassággal dacoló szerelem elkerülhetetlen önáldozattal járó tragédiája, Gárdonyi műve, az Ida regénye minden látszó jel szerint az érdekfrigy védőbeszéde. Mert hiszen úgy tűnik: ami eleve elrendeltetett, az ellen tenni nem lehet, nem érdemes.
Galamb Zoltán
2009. október 5.
http://www.ekultura.hu:80/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2009-10-05/gardonyi-geza-ida-regenye