Egy pesti leány története
Regény és elbeszélések
Lazi Könyvkiadó 2007, Szeged
Szerkesztő: Hunyadi Csaba Zsolt
Molnár Ferencnek, a 20. század egyik legsikeresebb színmű- és prózaírójának e kötetével igazi irodalmi csemegét, a szépírás mesterének 1916 óta kiadatlan kisregényét kínáljuk az „embermesék” rajongóinak.
A századelőn játszódó történet főhőse Elza, egy pesti középosztálybeli család eladósorban lévő leánya, aki a társadalmi elvárások ellen flörtökkel és merész olvasmányokkal lázadozik. Szertelen életében tolonganak az udvarlók és a kérők, őt azonban titkon hosszú évek óta az első szerelem tartja érzelmi fogságban. A regény feszültségét ennek a meghatározó érzelemnek a továbbélése biztosítja. A szerelmi házasság ideája – mint az emberi lélek romlatlansága – roppan össze a társadalmi konvenciók súlya alatt. Elza érdekházasságba kényszerül, megmentve ezzel a család és saját, kikezdett jó hírét. Az ara „hozománya" mindössze a remény, hogy megnyugvásra és boldogságra talál majd az őt rajongásig szerető férje oldalán, feledtetve ifjonti lángolását. Törvényszerűséget törvényszerűség ír fölül a regényben: hisz ahogy az első szerelmeknek nem házasság a sorsuk, úgy a kényszerházasságoké sem a töretlen hűség.
Minden cselekményessége és párbeszédessége ellenére a történet egyetlen nagy, érzelmi monológ benyomását kelti az illúziók és illúzióvesztés, ártatlanság és csalás, önfeladás és érzelmi önmegvalósítás letisztult drámájában.
A kisregény és a hozzá kapcsolt három novella a romlatlanság alaptételének és az életszerűség ellentételének ütköztetéséből a szerelem sokszínű szintézisét tárja az olvasó elé.
Ajánló
Azok a régi szép idők, amikor csak a fiákerek csattogó kerekei, és az esti bálról, női zsúrokról hazaérkező kiscsoportok csivitelő beszélgetése zavarta meg az Oktogon közelében lakók éjjeli álmát! A Nagykörúton nyoma sincs a szelíd motorosok nyomába lépő száguldozó nagyfiúknak, tömegekben vonuló, csipás szemüket dörzsölő, ásítozó, cigi-füstös ruhájú, részeg fiataloknak.
Helyettük voltak egymás felé vágyakozó pillantásokat vető, tisztes távolságban sétáló sétabotos urak, s a legújabb divat szerinti szalagos kalapban pompázó ifjú hölgyek. Ja és persze van a pesti, jobban mondva lipótvárosi TÁRSASÁG, csupa nagybetűvel, akinek tagjai ítéltek, és ítéltettek.
Az Egy pesti leány története, és a vele egy kötetben megjelent novellák nagymamáink keserédes világát idézik, régimódi történeteket mesélnek el. Nem feszegetnek komolyabb társadalmi, szociális problémákat, a téma a NŐI LÉLEK (megint csak csupa nagybetűvel), a női lét, és ami legalábbis a könyv olvasatában a nő számára a legfontosabb: a párválasztás és a szerelem.
Vagyis hát fogalmazzunk inkább úgy, hogy az akkori nő számára. Mert mint amennyire nehéz dolog elképzelni az Oktogont és Nagykörutat a pénteki csúcs és a nagyvárosokra jellemző üzletekből ki-be bevágtázó forgatag nélkül, a mai viszonylatban picit megmosolyogtató, kevésbé életszerű Molnár problémafelvetése a könyvben.
A kisregényben és az egy témára felfűzött novellákban is adott a nő, aki érzései ellen megy, a társadalmi nyomás hatására, vagy a szociális helyzetéből adódóan kényszerből házasodik, hogy utána árulásba, megcsalásba fojtsa bánatát.
A mai szabatos kultúránkban, jogosan értetlenkedünk azon, hogy egy fiatal lány botrány középpontjába kerül, mert a Ligetben sétál egy férfival, és tényleg csak sétál. Férjes asszonyként, ellenben már bátran fogadhatja hálószobájában az elszalasztott alkalmakat megtestesítő udvarlóit.
Ha a téma nem túl aktuális mivoltán, és Molnár helyenként picit felszínesnek tűnő megközelítésén túltesszük magunkat, kellemes szórakozást nyújt a kötet. A kicsit talán Henry James női alakjaira is emlékeztető magyar Bovaryné, Elza életén keresztül bepillantást nyerünk egy számunkra már ismeretlen konfliktusokkal teli világba, megismerhetjük a század eleji polgári élet, és a középosztálybeli nők nem minden esetben vonzó mindennapjait.
Azok az életképek, amelyek Molnár regényének olvasatán megjelennek lelki szemeink előtt: a hófödte, csendes budapesti belváros, kisasszonykákkal, és szobalányaikkal teli ligeti korcsolyapálya, a veszedelmes francia írók, mint pl. Flaubert, Maupassant regényei fölé hajoló fiatal lányok szalonjai, a Vigadó zsibongó báljai különös, nosztalgikus világba röpítenek minket.
És akkor még nem ejtettem szót a szépséges, gördülékeny stílusról, ami lehetővé teszi, hogy Molnár Ferenc kötetét egy ültő helyünkben olvassuk ki, és utána sokáig ábrándozzunk egy olyan finom érzelmekkel telve ábrázolt korról, amit már csak ilyen könyvekből ismerhetünk meg.
Krausz Vera
2007. június 03.