Az Usher-ház vége
Lazi Könyvkiadó 2008, Szeged
Szerkesztő: Hunyadi Csaba Zsolt
Edgar Allan Poe, a zaklatott életű, különc írózseni, műfajok alapjait teremtette meg. Ma is ható stílusa egyéni, és az ellentétek feszültsége jellemzi. Egyszerre határozza meg a tudatosság, a tiszta, világos logika, az irónia, a hideg kiszámítottság, ugyanakkor a lélek sötét mélyében szunnyadó tudattalan, ősi sejtelem, szenvedély és félelem sokféle alakja.
Poe azt vallotta, hogy egy mű elsődleges célja a közönségre gyakorolt hatás, és e cél érdekében biztos kézzel választotta ki a megfelelő eszközöket az irodalmi kellékek sorából. A hatás nem is marad el: aki kezébe veszi ezt a kötetet, mely elsősorban Poe misztikus történeteiből válogat, szembesülhet saját démonaival. Hiszen mindannyian ismerjük például a „perverzió démonát”, amely életünk meghatározó pillanataiban rendre felbukkan, és az észérvekkel ellenkező magatartásra serkent bennünket. „Ott állunk a meredély szélén. Borzadva pillantunk a mélységbe … s mivel értelmünk parancsolóan visszariaszt, éppen azért annál mohóbban közelgünk feléje.”
Nem is tehetünk mást, hagynunk kell, hogy Poe művei lebilincseljék és démonok rabjává tegyék a lelkünket.
Ajánló
A modern kor szépirodalmából szerterajzó műfajok között tarthatjuk számon a tudományos-fantasztikus irodalmat, a krimit és a horrort is. Edgar Allan Poe bőven kivette a részét mind a három építéséből. A kiváló költőként is számon tartott Poe szerény alkotói szárnypróbálgatásai egy rövid, nyomorral és megalázkodással teli élet kezdetének bizonyultak.
1827-es első, névtelen verseskötetétől még majd’ húsz év telt el, mire a Holló révén általános hírnévre tett szert. A közben eltelt idő alatt csendben küzdötte fel magát az irodalmi elismertség státuszába, amit korai halála poszthumusz legendákkal tűzdelt meg.
A sors furcsa iróniája, hogy míg ma neves íróként és költőként tekintünk Poe-ra, addig saját korának Amerikájában elsősorban könyvkritikusként vívta ki kortársai tiszteletét. Ennek ellenére Európában már novellistaként és szépírói mivoltában vált híressé. Novelláinak legjavát gyűjtötték ebbe a könyvbe.
A borító lángoló gótikus templomai azonban nem témájában, csupán stílusában világítják meg Poe novelláit. Az őt istenítők és kritizálók egyaránt egyetértenek abban, hogy gótikus írásmódja a stílust legvégső határáig vitte el, csak míg a Poe-mániákusok a szépirodalom non-plus-ultráját látják festői ábrázolásában, emberismeretében, mélylélektani jellemrajzaiban (lásd például A perverzió démona vagy a William Wilson című történeteket), addig kritikusai szükségtelenül hatásvadásznak és vulgárisnak, netán túlzottan költőinek tartják (így a Metzengersteint, az Eleonorát vagy a Berenicét is).
Viszont a kritikusok annyiban elszámították magukat, hogy például a Metzengersteint az éppen akkor divatos, szimbolikától és allegóriától terhes transzcendentalista stílus paródiájának szánta, és ennek sikerén felbuzdulva folytatta rémtörténeteinek írását.
Az igazság az, hogy Poe a maga korában bulvárírónak számított, és akik őt hatásvadászattal bírálják, nos, jó okuk van rá. Irodalomelméleti munkásságában ugyanis a szigorú írástechnikai fogások halmozásának híve volt, az egyetlen, nagy hatás elvét tartotta a legmegfelelőbb eszköznek. Sajnos ezek közül az írások közül egy sem került a kötetbe, de az összeválogatott írások sokszínűsége, ahol Poe eredetisége kibontakozik, kárpótolja ezért az olvasót.
Látható, hogy (ha maga nem is hitt benne) azért az olvasóközönségének írt; novelláinak témái is a viktoriánus kor ízlését tükrözik. A kötetben egyszerre jelennek meg a túlvilági fantasztikus tájak (A tündér szigete), a mezmerizmus (Delejes igazságok), a halottakkal való hipnotikus társalgás (Monsieur Valdemar kóresete…) és más izgalmas és áltudományos praktikák is, pedig Poe volt az, aki az Egyesült Államokban a kriptográfia és a kozmológia tudományágát is népszerűsítette.
Hogy születése után kétszáz évvel is emlegetjük a nevét, hogy legjobb írásai egyetemi tananyaggá váltak, abban minden bizonnyal közrejátszott az ilyen ponyvaírói fogások és a Poe által élt, szegénységben és komor eseményekben bővelkedő élet kontrasztja is.
De a legnagyobb érdeme mégis a következő nemzedékekre gyakorolt hatása volt. Így születhettek olyan horrorírók, mint Howard Philips Lovecraft, olyan sci-fi írók, mint H. G. Wells, és olyan krimiírók, mint Arthur Conan Doyle. E kiadás is tanúságtétele annak, hogy a mai napig érdeklődnek munkássága iránt.
A kötetben szereplő novellák:
Árny – Parabola
A tündér szigete
Metzengerstein
A vörös halál álarca
Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban
Delejes igazságok
Morella
Ligeia
Berenice
Az Usher-ház vége
Eleonora
Az ovális arckép
Történet a Rongyos Hegyekről
Az áruló szív
A fekete macska
A perverzió démona
A hosszúkás láda
Az elveszett lélegzet
Az ördög a harangtoronyban
William Wilson
Pár szó egy múmiával
A némaság meséje
Makai Péter Kristóf
2009. január 20.